Gyuri előző munkahelyén nem nagyon kellett az angolt használnia, viszont mióta állást váltott, napi szinten jönnek az emailek, zajlanak a vezetőségi meetingek angolul. Kemény a “beszokás” az új poziba, tele van kihívásokkal, Gyuri sokszor hullaként esik haza, de még akkor sem lazíthat.
Ahelyett hogy pihenne, sportolna vagy a családjával lenne, még nekiáll készülni a másnapra: sorra veszi a szituációkat, ahol majd angolul kell megnyilvánulnia és megpróbál előre felkészülni ezekre. Szavakat gyűjt és magol, különböző lehetséges forgatókönyveket “modellez le” és megpróbál előre felkészülni ezekre “nyelvileg”.
Észrevette, hogy az alvása sem olyan pihentető, mit régen, mert vele megy az ágyba az aggodalom: “eszembe fognak jutni a kifejezések majd élesben? Mit szólnak majd a kollégák, hogy még mindig bénázok angolul?”
Másnap aztán, amikor zajlanak a találkozók, nincs 100%-os figyelemmel jelen. Követi ugyan a meetinget, de agyának egy része azzal van elfoglalva, hogy készül a “hozzászólásra”. Fél szeme az előző este készült jegyzetein, gyomrában izgalom. Nem meri elengedni magát, valahogy nem önmaga. Magyarul annyi kreatív ötlete van mindig, de most nem sziporkázik.
Hozzám azért jelenkezik mentorálásra, mert már nagyon el van keseredve. Hiába tölti az estéit angolozással, nem érez fejlődést. Úgy látja, hogy a kollégák összemosolyognak, mikor megszólal, és mintha türelmetlenséget is felfedezne az arcokon: “mondjad máááááááár, haladjunk……”
Nagyon meglepődik, hogy ahelyett, hogy a nyakába zúdítanék rengeteg tanulni- és gyakorolni valót, elsődlegesen arra kérem, fejezze be a délutáni készüléseket. Töltse a szabadidejét azzal, ami pihenteti és feltölti őt. Séta, család, olvasás, kertészkedés.
Ha munka után még otthon is tovább dolgozunk, és pihenés helyett kizsákmányoljuk magunkat, hogyan várhatjuk, hogy másnap “brillírozzunk” a munkahelyen? Honnan lesznek majd pihent agysejtjeink ahhoz, hogy érthetően meg tudjunk szólalni egy másik nyelven?
Tudod mi a szorongás ellentéte?
Nem, nem a lazaság vagy a nyugalom.
Hanem a KREATIVITÁS.
Ha a meeting közben az angol miatt stresszelsz, nemcsak az angolodat blokkolod, hanem az építő jellegű ötleteidet is. Ha azon görcsölsz, hogy felidézd az előző este bemagolt hozzászólásaidat, amik az izgalom miatt úgyse fognak eszedbe jutni, megosztod a figyelmedet.
Simplify, simplify, simplify – mindig egyszerűségre törekedj, mikor nem az anyanyelveden beszélsz!
Hiszen a legtöbb nagyszerű ötleted basic nyelvtannal, alapszavakkal is átadható, a céges szakzsargon fő kifejezései meg már úgyis rád ragadtak, annyit hallod őket. Szinte lehetelen, hogy ne fejlődj folyamatosan csak azáltal, hogy hallgatod a kollégákat, kivéve, ha leblokkolod a természetes tanulási képességedet a stresszel és a félelemmel. Az agyad olyan, mint a szivacs, ha nyitott, laza, kíváncsi hozzáálással tudsz jelen lenni – pont, mint gyerekkorodban, mikor beszélni és járni tanultál.
Nem azt állítom, hogy egyáltalán nincs szükség gyakorlásra, de nem kell órákon át, és a pihenési időd terhére kínoznod magad.
Lehet helyette pár perces, célzott gyakorlatokkal, melyket naponta néhányszor a napirendedbe illesztve elvégzel, szintet lépni az angolban.
Persze ezt megelőzően meg kell történjen a mindset átállítása is, hiszen Gyurinak is szüksége volt a gondolat- nagytakarításra és perspektívaváltásra ahhoz, hogy el merje hagyni a délutáni készüléseket.
Elgondolkodtató, hogy az ehhez szükséges coaching üléseink angolul zajlottak, mint majdnem minden ügyfelem esetében. És ha valaki képes egy mély, változást hozó beszélgetésre angolul, miért ne lenne elég a nyelvtudása egy meetingen való aktív részvételre?
Ha te is hasonló cipőben jársz, mint Gyuri, írj rám Messengeren és beszélgessünk.
