A nyelvtanfolyam +szótanulás+leckeírás kombó nem a nyelvi sikerek, hanem a kudarc tökéletes receptje. Mi az a 3 összetevő, ami valóban segítene abban, hogy kigyógyulj a nyelvi gátlásosság szindrómájából és folyékonyan beszélj angolul?
István, mikor évekkel ezelőtt belátta, hogy nyelvtudás nélkül nagyon beszűkülnek a lehetőségei a munkában, eldöntötte, hogy megtanul “rendesen” angolul. Beiratkozott a város egyik legnagyobb és legismertebb nyelviskolájába angoltanfolyamra. Más lehetőség nem is jutott eszébe, magától értetődő volt, hogy ha nyelvet akar tanulni, tanfolyamra kell jelentkezni. Mivel munkájában is igyekvő és megbízható, így itt is a legszorgalmasabb csoporttagok közé tartozott. Mindig elkészítette a házi feladatait, és alig hiányzott az órákról. Elfoglalt vezetőként sokszor 10-12 órát is dolgozott, de megtanulta az új szavakat, memoritereket, még akkor is, ha emiatt sokáig fent kellett maradnia.
Mivel az órákon ritkán kellett szabadon beszélni, általában tankönyvi párbeszédeket vagy szövegeket mondtak vissza, vagy a tanár kérdéseire 1-1 mondatban válaszoltak, sokáig nem vette észre, hogy gond van. A hatodik 60 órás tanfolyamon tűnt fel neki, mikor már a középfokú nyelvvizsgára kezdtek felkészülni, hogy valami nem stimmel. Amikor egy-egy vizsgatémáról hosszabban kellett volna beszélni, döbbenten tapasztalta, hogy képtelen a folyamatos beszédre. A szavak még csak eszébe jutottak, de nem tudta “összepakolni” őket fejben. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a tipikus vizsgatémák nem igazán hozták lázba, azt vette észre magán, hogy nincs is kedve leülni tanulni.
Mikor hozzám került, már akkorára dagadt a probléma, hogy csak a kezét tördelte, gyöngyözött a homloka, és két hatalmas izzadságfolt nőtt az ingére akkor is, ha a legegyszerűbb angol kérdést tették fel neki.
Hogyan orvosoltuk a helyzetet?
A nyelvórák+leckeírás kombináció legkárosabb következménye, hogy abban a hitben ringatja a nyelvtanulót, hogy ha eljár szorgalmasan az órákra és minden leckét megcsinál, akkor eleget tett a fejlődésért. Lehet, hogy biológiát vagy történelmet lehet így tanulni, de új nyelvet nem. Az angol nem lehet tantárgy, mert az egy készség, ezért inkább hasonlít a hangszertanuláshoz vagy sportoláshoz, mint egy elméleti tárgyhoz. Ha nem gitározol minden nap, csak gyorsan elgyakorlod a feladott darabokat a gitáróra előtti napon, csigalassan fogsz fejlődni, de ezen nem is fogsz csodálkozni. Miért lepődünk meg akkor azon, hogy ugyanez a hozzáállás a nyelvtanulásban sem lesz eredményes?
Ha angoltanulásra adod a fejed, helyet kell neki csinálni a napirendedben, legalább 30 percet naponta. Ez a napi minimum. Amíg ezt nem tudod megcsinálni, nem érdemes nekiállni. Istvánnak is kialakítottunk egy nyelvhasználói életstílust a saját napi-heti rutinjához igazodva, amely lehetővé tette, hogy elfoglalt vezetőként is napi szinten foglalkozzon az angollal. Megnéztük, hová fér be 10 perc olvasás, 10 perc kiejtésgyakorlás, negyed óra youtube. Igyekeztünk ezeket a már meglévő szokásaihoz kötni, például a hírolvasást angol nyelvűre váltottuk, és a reggeli kávézási rutinhoz kapcsoltuk.
Nyelvkönyvek unalmas egyen témái helyett István számára fontos és izgalmas tartalmakkal dolgoztunk (motorozás, kertészkedés, autógyártás), így örömét lelte a tanulásban. Te is motiváltabb és kitartóbb leszel, mint egy tankönyves kurzuson, ha a téged lázba hozó témákkal dolgozol. Ha így teszel, az utadat is lerövidíted a folyamatos beszédhez, hiszen hamar birtokában leszel annak a szókincsnek, melyre a leggyakoribb hétköznapi és munkahelyi szituációkban szükséged van.
A beszéddel járó stresszt is kezelnünk kellett Istvánnál, nem volt elég a helyes tanulási módszer és stratégia kialakítása. Legtöbb felnőtt nyelvtanulót a rossz technikákon kívül különböző korlátozó gondolatok, tévhitek is gúzsba kötik. Ezek mindenkinél egyéni mintázatokat mutatnak és a legtöbbször jó mélyre el vannak ásva.
Azért is nehéz felfedezni ezeket, mert sokan nem is gondolnák, milyen nagymértékben befolyásolja az angol kommunikációs képességeiket a családjuk története, vagy a gyerekkoruk egyes eseményei, traumái. Istvánnál kiderült, mennyire fájdalmasan élte meg, hogy édesapja mindig kivételezett a bátyjával, még a családi céget is rá hagyta. A “te nem vagy elég jó” élménye nemcsak a fiatal éveit keserítette meg, hanem még az angol kommunikációs képességére is árnyékot vetett. Mikor mindez a felszínre került, nemcsak a nyelvi gátlások kezdtek elolvadni, hanem István rájött, hogy a munkahelyén sem kell folyamatosan bizonyítania. Megtanult nemet mondani, és megszűntek a túlórák, az így felszabaduló idő egy részét pedig az angoltanulásra csatornáztuk át.
Ha Istvánhoz hasonlóan te is tankönyvekből, nyelvtanfolyamokon próbáltál fejlődni, nagy rá az esély, hogy még mindig nem tudod milyen érzés szabadon elmondani egy másik nyelven, amit szeretnél. Elavult tanulási technikákat használsz, és gondolkodásmódod, régebbi rossz tapasztalataid tudattalanul is megakasztják nyelvi fejlődésedet. Ha ki szeretnél ebből jönni, akkor ahelyett, hogy keresel egy újabb tanfolyamot vagy tanárt, gondold át a fenti szempontok szerint a nyelvtanulásodat és változtass. Ha ehhez segítségre van szükséged, nyugodtan írj nekem Messengeren a helyzetedről, nézzük meg, mi lehet számodra a megoldás.