„A lányom gimiben egy egész tanévet töltött Amerikában. Úgy magába szívta az angolt, hogy most egyetem mellett egy koreai cégnek dolgozik. A fiam se tanulta a nyelvet, de simán nézi a filmeket, meg más „gémer” fiatalokkal cseveg játék közben a neten. Én meg itt vagyok, elmúltam 50, és nem tudok 3 szót kinyögni itt a reptéren. Pedig heti egyszer járok céges angolra, mégse megy “- hallom egy mögöttem sorakozó utastársam panaszait az útlevélvizsgálatra várva a bangkoki reptéren.
“Könnyű annak, aki tud kérdezni és megérti, amit mondanak, de nálam minden utazás előtt para van. Fogalmam sincs, ma hogy fogok odatalálni a szállásra “ – folytatta. “Már beletörődtem, hogy nem fogom én ezt a nyelvet soha rendesen megtanulni, viszont nagyon igazságtalannak érzem, hogy a fiatalok csak úgy minden izzadság nélkül, játszva felszedik a nyelvet, nekem meg kínlódva se megy.”
Majdnem odaszóltam, hogy “pont ez a siker kulcsa, hogy izzadság nélkül és játszva”, de mégsem illik beleszólni egy véletlenül kihallgatott beszélgetésbe. Úgyhogy mivel egynek nem mondhattam el, elmondom itt “mindenkinek”.
Mi negyvenesek, ötvenesek nem vagyunk butábbak vagy tehetségtelenebbek a nyelvtanulásban, mint a mostani fiatal generáció. Nem az van, hogy a gyerek ügyes, mi meg bénák vagyunk, hanem számukra egyszerűen kedvezőbbek a körülmények. A mi generációnknak még csak egy tantárgy volt az angol nyelv. Internet és utazási lehetőségek híján nem lehetett az életünk természetes része.
Lehet, hogy a bemagolós tárgyakban lehetett heti 1-2 órával fejlődni, de készségekben ez soha nem volt elég. A nyelvtanulás olyan, mint hegedülni, táncolni vagy focizni tanulni. Kitartóan, napi szinten kell gyakorolni a mozdulatokat. Szerinted Ronaldo és Messi heti 2×60 perc gyakorlással jutott az élvonalba?
Nyelvet tanulni sokkal jobban hasonlít a zenetanuláshoz vagy a sporthoz, mint a hagyományos magolós iskolai tantárgyakhoz. Nem információra van elsősorban szükséged, hanem a beszédizmok edzésére. Nem az igeidők neveit kell tudnod, hanem addig kell utánozni egy-egy mondatot, míg a benne lévő nyelvtani szerkezet könnyedén kicsúszik a szádon.
Nemrég padlástakarítás közben megtaláltam a régi nyelvtani fénymásolataimat, szabálygyűjteményemet és gyakorlókönyvemet, amelyekből anno tanultam. Természetesen mentek a kukába. Nem sajnáltam őket. Miért?Már rég tanárként dolgoztam, amikor a feltételes mondatokat még mindig nem sikerült automatikusan, koncentrálás nélkül, lazán kimondanom. Nagyon “észnél kellett lennem”, hogy helyesen fogalmazzak. Csak úgy csikorogtak néha az agykerekek.
Utólag visszagondolva, én mindig szívesen nyelvtanoztam, mégse volt igazán hasznos.
Ha van ilyen irányú érdeklődésed, és neked is örömet okoznak a nyelvtani feladatok, akkor nem tilos, csináld nyugodtan! De rendszeres “edzés” nélkül NEM FOG MENNI. Nekem is akkor sikerült átállnom a laza, természetes, a beszédet és a beszédgyakorlást élvező üzemmódba, amikor módszert váltottam és első helyre tettem a “beszélőizmaim” edzését.
Ha szeretnél szabadon utazni, a világban eligazodni, de neked még mindig gondot okoz a laza, természetes angol beszéd, írj nyugodtan és beszélgessünk.