Előbb még bővítsük a szókincsemet, meg rakjuk rendbe a nyelvtant, aztán majd ráérünk a kiejtéssel szórakozni” – kérte tőlem egy leendő ügyfelem. Ha Te is így gondolkozol, akkor ne csodálkozz, ha leragadsz az örökös újrakezdő szinten. Miért ez a megközelítés a kudarc tökéletes receptje, és mi a kiút?
Túl vagy már jónéhány nyelvórán és nyelvtanfolyamon, pedig elfoglalt vezetőként nem is egyszerű belepaszírozni a szoros napirendedbe. A középsuliban még lett volna rá időd, de sajnos akkor még nem érzékelted a fontosságát és az értékét a nyelvtanulásnak, max a dogákra tanultál, de a házit sokszor a szünetben írtad. Miért is voltál ilyen hülye, most nem kéne itt felnőtt fejjel kínlódni az angollal. Mert bizony kínlódsz.
Az még a kisebb baj, hogy naponta minimum fél órát dobsz ki az ablakon azzal, hogy a Google fordítóval próbálod kihámozni a szövegekből a lényeget. Azt legalább nem látja senki. De a meetingeken látnak és hallanak is a kollégák. Látják, ahogy feszengsz, és hallják, ahogy akadozol. Amíg nem kell megszólalni, még valahogy elszörfözöl, elkapod a kulcsszavakat és követed a megbeszélést. A baj akkor kezdődik, mikor meg kéne fogalmazni a véleményedet. Mert az egyébként van. Érted a szakmád, nem hiába vagy már vezető pozícióban. De mindezt angolul is elő kellene tudni adni. Minimum annyira kellene tudni, mint a teamed tagjai. Vagy még kicsit jobban. Végülis Te vagy a vezető….
Heti kétszer jön a céghez egy tanár, de hiába tanulsz új szavakat, ismétled át a nyelvtant, semmi nem változik. Marad ez a frusztráció, és nem látod a kiutat.
Megnyugtatlak. A hiba nem a te készülékedben van, hanem a magyar iskolákban uralkodó középkori nyelvtanítási módszerekben. Sokan azt gondolják, túlzok, amikor középkori jelzőt használom, pedig nem. Számomra is szinte érthetelen, de látom a gyerekeim füzeteiben, hogy még mindig ugyanazzal a módszerrel tanulnak, mint ahogy anno a latint tanulták a diákok évszázadokon át: szólistákat és előre megírt párbeszédeket magolnak, nyelvtanoznak és szövegeket fordítanak. A bökkenő csak az, hogy a klasszikus latin egy holt nyelv, már akkor csak könyvek papírlapjain, meg tudományos és egyházi szövegekben élt, amikor ezek a feladattípusok megszülettek. Persze, hogy nem jársz sikerrel, ha egy folyamatosan változó, mindennapi kommunikációra használt nyelvet ugyanazokkal a módszerekkel akarsz megtanulni, mint egy kihalt nyelvet.
Szóval, mit érsz el azzal, ha nem figyelsz a hangokra, ritmusra, mondatok ívére és dallamára?
Megtanulsz egy olyan nyelvet, ami nem létezik, valami jó kis “hánglist”, aztán majd mikor rájössz, hogy nehezen értenek a kollégák, és te is csak sejted, mit is mondanak neked, vérrel-verejtékkel kell a rosszul rögzült szavakat és hangokat korrigálni. Nem lett volna egyszerűbb rögtön az angolos kiejtéssel megtanulni? Képzeld el, hogy eldöntöd, hogy kialakítasz egy szép kis kertet. Veszel egy csomó gyönyörű növényt, palántát, magokat, alig várod, hogy nekiállhass a munkának. Szerinted melyik a kevesebb erőfeszítés: ha van egy darab szép fekete földed, amibe némi előkészítés után máris ültethetsz, vagy ha egy gazos, sittes telken kell álmaid kertjét megteremtened?
Másik dolog, amit elérsz, hogy jól megnehezíted a veled beszélők dolgát. Egyrészt félreérthető leszel, mert marhára nem mindegy, hogy gondolkozol vagy süllyedsz (think-sink). Másrészt csomó plusz energia lesz dekódolni a mondanivalódat, ezért, ha választhatnak, nem a te prezentációdra fognak bemenni, vagy nem melléd ülnek az üzleti vacsorán. Belinkeltem egy videót kommentben. Próbáld ki: te meddig tudsz odafigyelni az amúgy zseniális hölgy izgalmas témát boncolgató előadására?
Ha nehezen értenek a kollégák, és te is csak úgy totózod ki néha, miről is szól a meeting, nyilván kerülni fogod az összes olyan helyzetet, ahol meg kell szólalnod, és ezzel be is indul az ördögi kör. Mivel nem beszélgetsz eleget, kopik a szókincsed, és romlik a beszédértésed is. Egyre frusztáltabb leszel, még jobban visszahúzódsz… és meg vagy győződve arról, hogy antitalentum vagy…
És nem, nem arról beszélek, hogy ha nem anyanyelvi a kiejtésed, akkor veled senki nem akar majd beszélgetni. Nem anyanyelvi kiejtésre van szükség, hanem arra, hogy amennyire tudod, kövesd, utánozd az új nyelv hangjait, dallamát, ritmusát.
Egyébként ez az első akkor is, mikor az anyanyelvedet tanulod. Emlékszem, mikor egy barátnőm olvadozva mesélte, hogy kisfia elkezdett beszélni, és első szava az volt, hogy anya : “ájá’. Aztán pár nap múlva csalódottan hívott, hogy tévedett. Kiderült, hogy az ÁJÁ nem anya, hanem “várjál”. Elfoglalt anyuka lévén sokszor intette ezzel a szóval türelemre kisfiát. És ez végig így működik az anyanyelvtanulásnál: a dallam, a szótagszám és a ritmus már azelőtt megvan, hogy a hangok a helyükre kerülnének.
Én, mielőtt megtanulok egy új kifejezést vagy mondatot, mindig letapsolom vagy lekopogom az asztalon, és lefütyülöm vagy eldúdolom, a hangokat csak utána teszem hozzá. Miért éri meg eljátszani ezzel egy kicsit? Ha sikerül lejönni a magyaros hangzásról, és elkapni az angol természetes ritmusát, ívét, nagyon jó benyomást teszel a hallgatóságodra, mert az első dolog, amit észrevesznek, az nem a nyelvtanod, meg a szókincsed, hanem a kiejtésed. Ha akarod, ha nem, a beszélgetőtársaidban tudatalatt már néhány másodperc alatt megszületik az “ítélet” a nyelvtudásodról, és arról is, hogy a bizalmukba fogadnak-e téged.
A másik nagy hozadéka a kiejtésgyakorlásnak, hogy egyre jobb lesz a hallás utáni értésed. Mivel a „száj is tanítja a fület”, vagyis amit megtanulsz jól kiejteni, azt utána már könnyen megérted. Ha egyszer begyakorlolod természetes kiejtéssel, hogy “ájgádágó” vagy “jusudәvkám”, utána már simán kihallod a többi “should have ”-et és “have got to”-t is és érthetővé válik, ami addig halandzsa volt.
Mielőtt azt gondolod, hogy neked ez úgyse fog menni, elmesélem mit mutat a 30 év tapasztalatom. Az a “szoftver” a fejedben, mely segítségedre volt, mikor az anyanyelvedet tanultad, bárhányéves korodig működőképes. Nem az a gond tehát, hogy az artikulációs izmaid már nem képesek új mozgásokat tanulni, vagy a füled már nem hall olyan élesen, mint kiskorodban. Az sem állja meg a helyét, hogy az angol nyelv hangjai nehezebbek a magyarnál. Kérdezz meg erről egy magyarul tanuló külföldit! A probléma a gondolkodásmódoddal van: nemcsak azzal, hogy folyamatosan azt mondod magadnak, hogy neked ez nem fog menni, béna vagy a kiejtéshez, hanem például az olyan gondolatokkal is: hogy “hülyének fognak nézni, ha itt affektálok”, Amikor ezek miatt befeszülsz, zavarban vagy, leáll a “szoftver működése” . Tudományosan bizonyított tény, hogy ez a mindannyiunkba beépített nyelvtanuló gépezet csak laza, elengedett állapotban működőképes.
A sikeres nyelvtanuláshoz tehát a mindset-munka elengedhetetlen. Mivel nyelvi gátak oldása a szakterületem, nem kezdőkkel dolgozom, ezért mindig gyomlálással kezdünk, és igyekszünk mihamarabb befogadó, tápanyagdús talajt teremteni a növekedéshez. Több évtizedes tapsztalatom segít, hogy ne csak a gazokat és a felgyűlt szemétkupacokat vegyem észre, hanem a föld alá temetett, lehet hogy rég elfeledett “aknákat” is. Ha szeretnél túljutni végre az örökös újrakezdő szinten és segítséget kapni a gondolkodásmódod átalakításához, írj rám és beszélgessünk a helyzetedről.
