Emiatt nem mész semmire egy nyelvtanfolyammal vagy magántanárral…

🌞“Most először tudtam úgy elmenni 2 hét szabadságra, hogy nem kellett elővenni a gépemet. Ez rajtam is múlt. Pontosabban fogalmazva: rajtam múlt. Előzetesen kijelentettem, hogy ez így lesz, ne is keressenek. Ha rokonok vagy barátok kerestek, jeleztem, hogy digitális detox-ban vagyok. Elfogadták, nem származott belőle konfliktus. Viszont végre nagyon jól pihentem”- írta ügyfelem Gyuri.🌞

Anno, kezdő nyelvtanárként nem sejtettem, hogy a 2020-as években majd az ehhez hasonló visszajelzések lesznek a legnagyobb sikereim. De ha igazán őszinte szeretnék lenni, ez az igazság.Lehet, hogy Te is nagyon régen pihentél egy igazán jót és engedtél el mindent. Lehet, hogy irigykedve olvasod Gyurinak, előző írásaim “főhősének” további beszámolóját:

“Sok, korábban fix rutin tevékenységet elengedtem vagy inkább másra bíztam ( fűnyírás, favágás, egyéb ház körüli dolgok…) egyre többször sikerül figyelni az érzéseimre: Ha nincs kedvem vagy energiám, akkor nem csinálom… tanulom megengedni magamnak a spontaneitást. Szép lassan jönnek a felismerések, mi is nyújt igazán örömet. Azt látom, hogy ez a spontaneitás és a kipihentség az angolhoz is szükséges.”

És ez így van.

Ha MOST MÁR MUSZÁJ megtanulnod angolul, mert különben a tapasztalatlanabb, kevésbbé rátermett kollégáké lesznek a vezető pozíciók, vagy előbb-utóbb gyomorfekélyed lesz a meetingek, telefonbeszélgetések előtti-alatti állandó nyelvi parától, MUSZÁJ a naptárodban is rendet tenni. Sőt, ezzel kell kezdeni.

❓Miért❓
Akármennyire természetes és örömteli formáját is választjuk a nyelvtanulásnak, azért az belátható, hogy mint minden egyéb készség fejlesztéséhez, ehhez is idő- és energiaráfordítás szükséges.De mi a mai realitás én-idő tekintetében? Kiderül egy országos felmérésből:

💣 „A felnőtt magyar lakosság 51 százaléka krónikus stresszre, 23 százaléka pedig rendszeres alvászavarokra panaszkodik, és a 40-50-es „szendvicsgeneráció” körében még rosszabb az arány. A rengeteg teendő folyamatos testi-lelki feszültséggel, állandó rohanással jár. A megkérdezettek arról számoltak be, hogy a folytonos megfelelési kényszer miatt úgy érzik, „szinte szó szerint beleszakadnak terheikbe, és szervezetünk előbb-utóbb benyújtja a számlát.”💣

Az már a pályám elején kiderült, nem lesz elég, ha “csak” a nyelvben és a módszertanban leszek profi. Akkor tudtam igazán segíteni a felnőtt klienseimnek, ha a nyelvi félelmeikkel, “beakadásaikkal” is foglalkoztunk. Mivel áttörést és eredményeket akartam látni, a coaching és a pszichológia eszközeiből válogatva kidolgoztam egy rendszert, melyet használva a gátlásokkal küzdő felnőtt nyelvtanulók kiszabadulhatnak a “ nyelvi börtönből” és átélhetik, milyen érzés szabadon kommunikálni angolul.

🍹És most az utóbbi időben azt látom, még egy összetevő vált szükségessé a tökéletes “nyelvtanulás-koktélhoz”. 🍹

Erre a hozzávalóra azért van szükség, mert még mindig kevesen enged(het)ik meg maguknak, hogy coachuk, terapeutájuk legyen. Kevesen tudják, mennyit segíthet egy jó “hivatásos segítő”. És kevesen fektetnek önmagukba, helyette sokaknak még mindig az Iphone, meg a drága autó a státuszszimbólum.

Ezért ha sikeres nyelvi mentorprogramot szeretnénk összeállítani, muszáj az időgazdálkodással foglalkoznunk: a nemet mondással, a határhúzással, a prioritások felállításával.

A fent idézett felmérésből “világosan látszik, hogy több millió ember érint hazánkban a feladathegyekből következő krónikus stressz.” Nagy az esélye annak, hogy te, kedves kitartó Olvasóm, is sokszor úgy érzed, hogy sosem érsz a feladataid végére.

💣Ha így van, ne iratkozz be az újabb céges angolkurzusra, se nyelviskolába, mert több, mint valószínű, hogy megint feladod félúton. 💣

Inkább írj nekem, és beszélgessünk.

A teljes cikk itt olvasható.

További blogcikkeim