Ha azért tanulsz angolul, mert ezt várják tőled a munkahelyeden, kudarcra vagy ítélve.

Ha azért tanulsz angolul, mert ezt várják tőled a munkahelyeden, kudarcra vagy ítélve. 👎🏼 Mi az a nulladik lépés, amit mindenki kihagy, mikor nekivág a nyelvtanulásnak, pedig ezzel elérhetné, hogy ne adja fel célba érkezés előtt❓

Neked mi a célod a nyelvtanulás projekttel?
⛔️Pontosan nem is tudod, de „tök gáz”, hogy nem beszélsz nyelveket?
⛔️Szeretnéd letenni a nyelvvizsgát, mert kell az álláskereséshez a papír?
⛔️Muszáj a munkahelyi előléptetéshez és elvárja a főnököd is?
⛔️Utálod, hogy kinevet a család, amikor az angollal próbálkozol, helyette jó lenne inkább villogni otthon a nyelvtudásoddal és segíteni a gyermekednek leckét írni?

Sajnos a fenti indokok nagyon gyenge hajtóerők. Az első adandó nehézségnél elvérezhetsz, mert ezek a célok nem rólad szólnak. Ha megfigyeled, ezek mind kívülről jövő elvárások.

Felnőtt korban nem kis kihívás nyelvtanulásra adni a fejedet. Nagy a hajtás a munkahelyeden, otthon meg vár a család, meg a házimunka rád eső része. Elvárás-hegyek mindenhol. Nem csoda, ha a vérnyomásod rendetlenkedik egy ideje, és felszedtél jó pár kilót is, hiszen mozogni is alig van időd. Na most ide kellene még valahova beszorítani az angoltanulást. Majdnem lehetetlen, de mivel már nagyon ciki a cégnél, hogy a te pozíciódban nem tudsz egy épkézláb mondatot kimondani angolul, még bevállalod a nyelvórákat. Szépen be is írod a naptárodba hétfő-szerda este hat. Az első pár alkalmon még aktív vagy, aztán jön egy sürgős határidő a munkában, bezsúfolódnak az otthoni teendők, és mit a legegyszerűbb lemondani: hát persze, hogy a nyelvórát! Először csak egy-egy marad ki, aztán egyre több, és már leckét se nagyon írsz. Szép lassan elveszted a fonalat, aztán meg a kedvedet az egésztől és feladod.

Nem csoda, hogy ez történik veled, hiszen kihagytál egy nagyon lényeges elemet a legelején: nem szántál rá időt, hogy elgondolkodj, tulajdonképpen miért is csinálod te ezt az egészet. Oké, hogy elvárják a cégnél, de neked MIÉRT fontos? Mi a TE célod az angollal? Ami olyan nagy vágyad, hogy miatta az angolgyakorlásra szánt idő előre ki van blokkolva a naptárodban, és úgy kezeled, mint egy fontos tárgyalás vagy találkozó időpontját?

Ha nem tudsz ilyen vágyat beazonosítani, nem találsz igazi, mélyről jövő motivációd, hanem csak annyit tudsz mondani “ jó lenne tudni angolul” az olyan, mintha úgy mennél el egy jó kis külföldi nyaralásra, hogy negyedig-félig van a kocsid tankja, és mindenféle tervezés nélkül elindulnál, mondjuk, nagyjából észak felé. Hová szeretnél így megérkezni? Honnan tudod, hogy odaértél, ha azt sem tudod, hová mész pontosan? És meddig fogsz azzal a kevéske üzemanyaggal eljutni?

Lehet, hogy a Te fejedben most erre az a reakció, hogy: “Oké, értem, hogy fontos lenne, de én ilyen belső indokot, angollal kapcsolatos nagy álmot nem tudok mondani. Minden álláshirdetésben benne van, hogy kell az angol, és kész. Manapság egy jó vezetői pozícióhoz elengedhetetlen. Angol nélkül nem jutsz messzire. Ennyi.”

Igen, igazad van, a valódi motivációdat megtalálni nehéz dió. Puszta kézzel nem is fogod tudni feltörni. Kell hozzá szerszám, és azt is jó tudni, hol és hogyan érdemes nekiállni, hogy jól hozzáférjünk, de ne zúzzuk péppé a belét. A dió héja jelképezi a külső elvárásokat, vagy akár a páncélt, amit te növesztettél magadra, miközben az eddigi életed során mindenféle külső elvárásnak próbáltál megfeleni.

Tulajdonképpen kiskorunktól kezdve szinte mindannyian ezt csináljuk. Először otthon, a családi körben: “fogadj szót.. csak anya kedvéért… ne sírj, mit szólnak a szomszédok….” Aztán az iskolában: “első a tanulás … ne rohangálj az udvaron … amit elkezdtél, azt be kell fejezni…” ezt a mintát adjuk egymásnak tovább generációról generációra. Nem gondolunk bele, milyen veszélyes dolog a megfelelési kényszer: nemcsak az önbizalmunkat nyírja ki, hanem idővel teljesen elveszítjük a kapcsolatot valódi önmagunkkal, az érzelmeinkkel.

Már sokszor írtam, arról, hogy a nyelvtanulásból nem hagyhatjuk ki az érzelmeket: csak akkor tudjuk hosszú távon megjegyezni és aktívan használni az új szavakat, kifejezéseket, ha azokhoz egy érzelmekkel teli szituációt tudunk kapcsolni. Ugye, te is tapasztaltad, hogy milyen sokat kell magolni a szavakat a szótárfüzetből, és milyen nehézkes felidézni őket beszéd közben, pláne felépíteni belőlük egy mondatot?

De az érzelmeknek nemcsak a szótanulásnál van fontos szerepe, hanem a belső motiváció megtalálásánál is. Ha sikerül feltörni a dió héját, vagyis megszabadulni a külső elvárásoktól, eljutunk a belső magig, az őszinte érzéseinkhez. Minden embernek vannak vágyai, álmai, maximum már mélyen eltemette őket.

Tapasztalatom szerint a legtöbb nyelvtanuló segítség nélkül el sem jut oda, hogy megnevezze saját legmélyebb, legigazibb, angollal kapcsolatos vágyát. Vagy megnevezi, de a lehetetlen kategóriába sorolja: ugyan már, hogy tudhatnék én annyira angolul, hogy vendég prof legyek egy skandináv egyetemen? Vagy: eddig nem is mertem arra gondolni, hogy idegen nyelven is coacholhatnék, ….hogy külföldön, álmaim városában is dolgozhatnék… A segítő feladata, hogy ilyenkor megerősítsen, megadja a felhatalmazást. Helyetted is hisz benned, amíg meg nem erősödsz annyira, hogy meglátod a saját értékeidet, képességeidet, erősségeidet.

Míg a külső motiváció hajt a tanulásban,míg a főnököd, a szüleid vagy a “világ” elvárásainak akarsz megfeleni, addig könnyen elfáradsz, majd kiégsz. Amikor ez bekövetkezik, feladod. De hiába pihensz meg, nem fogod meglátni a valódi, belső célodat. Örökös újrakezdőként ugyanazokat a köröket futod újra és újra. Kell valaki, aki segít feltörni ezt a nehéz diót: van kalapácsa és tudása is arról, hogy tartsa a diót, melyik felén és milyen erővel koppintson oda, hogy szétnyíljon a héj és láthatóvá váljon a mag.

Ezekhez a valódi, mély vágyakhoz, célokhoz már nem a muszáj és az unalom érzése kapcsolódik, hanem mindig pozitív érzések, többek közt büszkeség, elégedettség, biztonság. Ezek már képesek arra, hogy kimozdítsanak, útontartsanak, azaz motiváljanak. A motiváció szó jelentése is ez: kimozdító, mozgató “erő”, a latin movere ’mozogni, kimozdítani’ igéből származik.

Elengedni az elvárásokat nagyon felszabadító érzés. Egyik régi ügyfelem, mikor bejelentkezett, csak a nyelvvizsgapapír miatt akart nyelvet tanulni. Elvégzett egy képzést, és egy középfokú vizsgabizonyítvány bemutatása volt a feltétele annak, hogy kézhez kapja az oklevelét. Már a képzés végzése közben rájött, hogy rosszul választott, és el is kezdett egy másik területen dolgozni, ahol jól érezte magát és szép sikereket ért el. Közben családja is lett, és szívesebben foglalkozott volna a gyerekeivel, mint a nyelvtanulással. Mikor azt nyomoztuk, miért ragaszkodik annyira ahhoz az oklevélhez, amelyet soha nem akar használni, kiderült, hogy van egy régi mondat, ami mindig ott jár a fejében.”Az apukám azt tanította nekem, hogy amit elkezdtem, azt be kell fejezni”. “És nagyon mérges lesz a papád és megromlik köztetek a viszony, ha ezt most nem fejezed be?” -kérdeztem. “ Ja, nem. Sajnos már jó pár éve elvesztettük őt!”

Az ülés végére felszabadult, hazament, kidobta az összes régi jegyzetét, szótárfüzetét és a félbehagyott tankönyvét a szelektív gyűjtőbe. A hab a tortán az, hogy fél év múlva felhívott: miután elkezdett a saját kedvére angol tartalmakat fogyasztani, és felvette a kapcsolatot egy külföldi ismerősével, elment és letette a szóbeli középfokút, pedig korábban többször sikertelenül futott neki.

Ha már te is meguntad az örökös újrakezdő státuszt, és szeretnél áttörést elérni az angollal, írj nekem és beszélgessünk a helyzetedről. Segítek rálátni, van-e valódi motivációd és megnézhetjük azt is, mi az, ami miatt eddig nem érted el a célodat.

További blogcikkeim