Ha azt hiszed, hogy csak annyit kell tenned, hogy legyőzöd a “lustaságodat”, és az amúgyis túlzsúfolt mindennapjaidba belepaszírozod az angolozást, csak még egy lépést teszel a kiégés felé. Mit tegyél, hogy a terhelésnövekedés helyett egy élhetőbb élet legyen az angoltanulás eredménye? Hiszen azért csinálod az egészet, nem?
Legutóbb Gyuriról meséltem nektek, aki esténként munka után pihenés helyett még tolja otthon a nyelvtanulást, sőt, még a hétvégéjén is a céges dolgokon jár az esze. Nemcsak azért van elveszve, mert fogalma sincs, hogyan lehetne rövid idő alatt, akár párperces gyakorlásokkal hatékonyan fejleszteni a nyelvtudását. Megfelelési kényszere, önbizalomhiánya még akkor is munkára hajtja, amikor már az egészségét veszélyezteti.
Gyuri nincs ezzel egyedül, klienseim nagy része már annyira hozzászokott az önkizsákmányoláshoz, hogy fel sem tűnik nekik, hogy már a testi-lelki egészségük rovására tolják a cégük szekerét. Lehet, hogy Te is így vagy ezzel?
Nagyon szomorú a személyes statisztikám erről.
A mentoráltjaim többsége túlhajszolt állapotban érkezik hozzám, annak ellenére, hogy az együttműködést megelőző konzultáción alaposan körbejárom, nincs-e építkezés, betegápolás, továbbképzés, ami mellé már jobb, ha nem vállalnak extra “projektet”. Nekivágunk, hiszen saját állításuk szerint minden szuper, és itt az idő a nyelvtanulásra. Aztán elhűlve tapasztalom, hogy amit ők átlagos terhelésnek jellemeznek, az egy zsúfolt naptár, egy túlhajszolt élet.
Péternél már az együttműködés közben derült ki, hogy valójában hetente egyetlen szabad délutánja van, és oda “pakolta be” a mi heti mentorálási alkalmainkat. 
Gábor 4-5 órás alvásidővel tengette mindennapjait, és még a családi síelés alatt is hajnalonta kelt, hogy az apartman nappalijában halkan pötyögve megválaszolja a céges emailjeit. István saját vállalkozását építette, de mellette nagycsaládos volt, és egyesületekben, meg karitatív szervezetekben vállalta túl magát.
De nemcsak a személyes statisztikám szomorú.
A KSH honlapját böngészve olvasom, hogy egy kutatás alapján a magyar lakosság 48 %-ának van krónikus egészségügyi problémája. A felnőttek fele nem végez elegendő testmozgást és a népesség 58%-nak van súlytöbblete. Egészségügyi mutatóink alapján a magyarok egészségi állapota a legrosszabbak között van az egész Európai Unióban.
Ezért nem meglepő, hogy általában nem működik a szokásos nyelvtanulási út.
Amikor beíratkozol egy nyelviskolába vagy elmész tanárhoz, csak egy egy újabb zsákot dobsz az amúgyis megterhelt vállaidra. Aztán meg csodálkozol, hogy nem fejlődsz, de hát amit neked kéne az órákon kívül hozzátenned, az már sokszor elmarad. Mert már tényleg nincs mikor. És közben még azzal is kedveskedsz magadnak, hogy lustának, tehetségtelennek vagy bénának gondolod magad. A frusztrációd, amiért nem haladsz, meg egyre nő, a vérnyomásoddal, súlyoddal vagy koleszterinszinteddel egyetemben.
Ha olyan nyelvtanárhoz mész, aki nem kezeli ezt a helyzetet, csak leadja az órákat, meg esetleg engedi, hogy ventillálj, nem járhatsz sikerrel.
Úgy tapasztalom, hogy a jelenlegi magyar valóságban sokkal fontosabb, hogy a nyelvtanár már ne “csak” a nyelvet tanítsa, hanem segítsen időt, energiát és fókuszt teremteni a tanulásra. És mindez legtöbbször lehetséges a célnyelven is, mert nem kell hozzá bonyolult szókincs, meg nyelvtantudás.
Ha te is szeretnéd megcsillantani szakértelmedet és vezetői vénádat angolul, de úgy érzed, már nem nagyon férne bele zsúfolt hétköznapjaidba a tanulás, foglalj nálam egy ingyenes konzultációt és beszélgessünk. Egyelőre magyarul 
Várlak egy virtuális kávézásra!
