“Persze, hogy jól megy neked az angol meg a pszichológia, mert te okos vagy! 
Én is szívesen tanultam volna anno pszichológiát, de buta vagyok hozzá. Igazából még most is nagyon érdekel, edzőként jól is tudnám kamatoztatni, de biztos nem működne. Nem voltak jó jegyeim, sosem ment nekem úgy igazán a tanulás” -mondta nekem Zsuzsi, a sikeres sportoló 
és tréner.
“8 év alatt végeztem el az építészkart, gyanítom nemcsak amiatt, mert saját céget alapítottam a suli mellett. Része volt ebben szerintem a középiskolai tanáromnak is, aki kerek perec megmondta, hogy ne is álmodjak egyetemi diplomáról.
Aztán végül egyetemet végzett ember lettem, de lehet, hogy nyelvvizsga bizonyítványom az soha nem lesz. Lehet, úgy fogom leélni az életemet, hogy egy nyelvet sem fogok tudni rendesen megtanulni. Lusta vagyok, sosem ment nekem igazán a tanulás” – mondja Zsolt, a sikeres vállalkozó.
Mindig nagyon elszomorít 
, ha ilyeneket hallok, nem csak azért, mert az iskolai évek negatív tapasztalatai visszatartják az embereket az álmaik elérésétől, hanem azért is, mert olyan dolgot hisznek-hittek el magukról, amely egyáltalán NEM IGAZ.
Miért téved Zsuzsi és Zsolt, amikor az iskolai tapasztalatok, élmények, tanulmányi eredmények alapján ítéli meg, hogy milyen teljesítményre képes a tanulásban, meg tud-e tanulni egy nyelvet, el tud-e végezni egy képzést
Vajon reális képet kapunk egy gyerek képességeiről az iskolai teljesítménye és bizonyítványa alapján?
A válasz egyértelműen NEM
Nemcsak Vekerdy Tanár Úrtól hallhattuk évtizedeken át, hogy a magyar iskola szinte csak az intellektuális teljesítményre fókuszál 
, s alig értékeli az érzelmeket is megmozgató, kreatív, manuális készséget igénylő tevékenységeket. Mi magunk is tapasztaltuk és tapasztaljuk, hogy az ének, a rajz a technika meg a testnevelés másodlagos tantárgyakká lettek, a tagozatos és egyes alternatív iskolákon kívül szinte sehol nem veszik őket komolyan.
Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik ezekben a tárgyakban ügyesek, intelligensekIgen, intelligensek
Az intelligencia ugyanis nagyon sokféle. A téma egyik legismertebb kutatója, az amerikai Howard Gardner pszichológus számos kutatással alátámasztott, nemzetközileg elismert emélete szerint 9 különböző fajtája létezik:
Verbális-nyelvi intelligencia
Logikai-matematikai intelligencia
Vizuális-térbeli intelligencia
Testi-mozgáskoordinációs intelligencia ( testi ügyesség, sportteljesítményt, tánc és kézügyesség)
Zenés-muzikális intelligencia
Interperszonális intelligencia (hogyan értjük meg más emberek érzéseit, gondolatait és motivációit, és hogyan tudunk hatékonyan kommunikálni velük.)
Intraperszonális intelligencia (önismeret és az érzelmi intelligencia, az önmagunkkal való kapcsolat, az érzelmek felismerése és kezelése)
Természeti-környezeti intelligencia: (állatokkal és növényekkel való kapcsolat, a környezeti jelenségek megértése)
Spiritualitás vagy transzcendencia intelligencia (a vallásos vagy spirituális dimenziók megértésének területe)
Mindenki rendelkezik mind a 9 fajta intelligenciával, és nagyon sok mindentől függ, hogy kinél melyek a dominánsak, kezdve a genetikai meghatározottságtól egészen a környezeti hatásokig. De MINDENKI tehetséges valamiben, intelligens a maga egyedi módján. Csak legtöbb esetben az iskola nem erősíti ezt meg benne. Sőt, inkább rombol.
Hatalmas károkat okoz az, hogy habár gyermekkorban a fent említett fajták közül a cselekvéses-mozgásos részek az erősebbek, az iskola mégis csak a verbális/szóbeli részt méri. Annak ellenére, hogy már RÉG TUDJUK, hogy a szóbeli/intellektuális képességek később csak akkor tudnak jól fejlődni, ha a mozgásfejlődés és érzelmi fejlődés rendben van.
Emlékszem, milyen rettenetes volt átélni mind a 4 gyerkőcömnél mindezt: ahelyett, hogy a tanító néni meséket olvasott volna a kis alsósoknak, amit lerajzolhattak, dramatizálhattak,díszletezhettek, eljátszhattak volna (készségfejlesztés érzelmi nevelésbe ágyazva), DOLGOZATOT írtak a mesék fajtáiból. Esténként otthon magoltuk a sokszor latin/görög nevű kategóriákat, elvont definíciókkal. 
Én megtanítottam a gyerekeimnek, hogy az ilyen számonkérésekre kapott “nemötös” jegyek, semmit, de SEMMIT nem mondanak el róluk. Megtanítottam, hogy “az intelligenciának számtalan formája van, és a verbális megnyilvánulási formákon kívüli többi formája az életben való beválás szempontjából mind fontosabb, mint ez.” (Idézet Vekerdy tanár úrtól)
De gyerekkoromban még elhittem, mint ahogy Zsuzsi, Zsolt és sok más magyar felnőtt is elhitte, és a mai napig hiszi Rengeteg órát töltöttem játszás, tánc és mozgás helyett tananyag memorizálással, enyhe neurotizálódás árán elértem, hogy „sikeres” legyek az iskolában.
Lehet, hogy Zsuzsi, Zsolt csinálták jól? Jobban, mint én? Lehet, bizonyos értelemben erősebbek voltak, és nem hagyták, hogy az iskola megkurtítsa a gyerekkor örömét: sokat játszottak, alkottak, sportoltak, még akkor is, ha ennek az ára egy nem túl szép bizonyítvány volt. És az a máig fennálló tévit, hogy ők nem okosak vagy nem szorgalmasak.
A nyelvtanulási mentorprogramomban több időt kell sokszor arra szánni, hogy leromboljuk ezeket a tévhiteket, mit magára a nyelvi gyakorlásra. Hogy lekerülhessenek a ránk aggatott jelzők.
Nem vagy buta.
Nem vagy lusta.Nem vagy reménytelen eset.
Csak a mai magyar iskola nagyon messze áll a gyermekközpontúságtól. Nem foglalkozik vele, milyen a gyerek. Nem érdekli, hogyan változik testi, lelki, szellemi állapotaiban. És azt sem kutatja, hogy milyen módon kell ezekhez a változásokhoz és az ezekből fakadó igényekhez, szükségletekhez alkalmazkodni, mit kell tanítani, mikor és hogyan az életkorok függvényében. Ezért hamis képet közvetített Rólad. Ne hidd el.
Ha Te még mindig azt hiszed, hogy nem tudsz megtanulni egy új nyelvet, mert nem vagy elég okos és kitartó hozzá, itt az ideje megváltoztatni ezt. Írj nekem, és beszélgessünk.
