Anya, kérdezz tőlem valamit angolul, és próbáljunk beszélgetni, vagy mondj magyar mondatokat, és én lefordítom őket, mert szerintem én tudok angolul – állított be hozzám a konyhába az akkor 13 éves lányom három évvel ezelőtt a nyári szünet egyik délelőttjén.
Szükségem volt némi időre, hogy felfogjam amit mond, mert akkor már hetek óta volt lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy én ennek a leányzónak az angolra való “okításáról” valahogy elfeledkeztem.
💛 Mindegyik gyerkőcömet először az én első nagy szerelmemmel, a német nyelvvel akartam megismertetni, de a 3 fiam sorban lázadt fel, és mind elintézte magának, hogy angolra válthasson valamikor a tanulmányai során. Nem ellenkeztem, inkább támogattam őket ebben, mert tudtam, ha nincs valódi motiváció, nincs belőlük jövő vágy, úgyis csak az ablakon kidobott idő minden nyelvóra. Mivel az angol csak úgy zúdult rájuk a világhálóról, hamar eljutottak, oda, hogy mindennapjaik természetes részévé vált a használata.
👩🏫 A 2021 júniusi bizonyítványosztáskor eszméltem fel, hogy a lányom – mivel ő nem lázadt – még mindig németet tanul. Nem szippantotta be egyik angol nyelvű számítógépes játék vagy amerikai vlogger világa sem, és a COVID-os időszak zűrzavarában én sem írattam be nyelviskolába.
🥾 Na, a suszternek lyukas a cipője, korholtam magamat, és kerestem a megoldást, hogyan tudnám mihamarabb orvosolni a helyzetet, hiszen angol nélkül ma nem lehet messzire jutni a világban.
⏰ Annak ellenére feszültem rá erre, hogy nagyon jól tudom, hogy a nyelvtanulás nem korhatáros történet. Azt is látom azonban az ügyfeleimnél, hogy felnőttként, család és munka mellett mennyivel nehezebb mindez, mint az iskolás évek alatt.
😮 Szóval a nagy meglepetést hatalmas megkönnyebbülés követte, amikor 3 éve ott a konyha közepén állva azt éltem meg, hogy angolul beszélgetek egyszerű, hétköznapi témákról a “németes” lányommal.“Ezt mikor és hogyan csináltad?” – kérdeztem ledöbbenve.
“Hát videókat meg sorozatokat nézek. Észrevettem, hogy a kedvenc sellős sorozatom angolul sokkal jobb minőségben van fent a neten, mint magyarul. Mivel nagyjából tudom, miről szól, neikálltam angolul, felirattal. Hogy legyen némi támpontom, megnéztem egy kezdő online nyelvtanfolyam néhány leckéjét. Könnyen belejöttem a sellős sorozat nézésébe, mert elég egyszerű volt a nyelvezete.
Közben mentek a receptek, meg a hajápolós videók is. Nemrég úgy felbátorodtam, hogy nekiálltam a Harry Potternek is angolul. Imádom, nem esik nehezemre többször is megnézni egy-egy részt. Mivel már felirat nélkül is nagyjából értem, legközelebb hangoskönyvben hallgatom meg. A kedvenc mondataimat meg szoktam ismételni hangosan, sokszor egymás után.
A barátnőim is sokszor használnak angol kifejezéseket, egyik osztálytársam Kanadában járt suliba, ő is segít a kiejtésben.” Nem, a gyerekem nem csodabogár. Nincs extra “nyelvérzéke”, és nem is a nyelvtanár anyjától örökölte különleges génjeit.Csak az történt, hogy kedvező körülményeket teremtett és csupa olyan dolgot csinált, ami hasonlít ahhoz, ahogyan az anyanyelvünket megtanuljuk.
1️⃣ Az élete része volt, nem tantárgyként tekintett rá: Az angol nyelv elsajátítása nem járt stresszel, mivel nem volt tétje, hogy mennyire és mikorra sikerül megtanulni. Nem kötelező tantárgy volt számára, feleletekkel és dolgozatokkal, hanem egy szórakoztató izgalmas tevékenység, amit a maga örömére végzett.
2️⃣ Saját vágyból fakadó tanulás: A motiváció belülről jött, saját érdeklődése és kíváncsisága vezérelte, nem pedig külső kényszer. Hasonlítsd ezt össze azzal, hogy bejön a tanár és közli: ma pedig a feltételes módot fogjuk megtanulni. Kiskorban a tanulás természetes, ösztönös folyamat, mert hajt a vágy, hogy megértsd a világot és megoszd az élményeidet. Amikor kicsi vagy, minden új szó, minden mondat egy felfedezés, egy kaland. Ha ezt a kíváncsiságot meg tudjuk őrizni a nyelvtanulás során, akkor a tanulás nem csak hatékonyabb, hanem sokkal élvezetesebb is lesz.
3️⃣ Támogató környezet: A barátnői és a kanadai iskolába járt osztálytársa mind hozzájárultak ahhoz, hogy az angol nyelv természetes részévé váljon a lányom életének. Senki nem ad neki rossz jegyet és nem a hibákra figyel, inkább értékelik, ha behoz valaki egy klassz, új kifejezést. Pont, ahogy gyerekkorunkban történt, hiszen a szüleink sem javítgattak minket anno.
4️⃣ Valós életbeli alkalmazás: A lányom nem a nyelvkönyveket bújta, hanem valós élethelyzetekben használta az angolt. Amikor angol nyelvű sminkvideókat nézett, főzött vagy hajápolási tippeket követett, ténylegesen meg kellett értenie az utasításokat és a technikákat. Csinálta, nem pedig egy steril könyvből nézte ülve. A nyelv életszerű használata révén nem csak a szókincsét, hanem a kiejtését és a nyelvtani tudását is természetes módon fejlesztette.
A lányom példája azt mutatja, hogy a nyelvtanulás akkor a leghatékonyabb, ha örömből, saját érdeklődésből fakad, támogató környezetben történik, és valós élethelyzetekhez kapcsolódik. Ha szeretnéd ezt a megközelítést alkalmazni saját nyelvtanulásodban, keress meg, és segítek kialakítani a legjobb stratégiát!
